Tudom, tudom, megint le vagyok maradva, mint a borravalo, de mar megszokhattatok volna. Szoval ott tartottunk, hogy junius elejen allast szereztem es megigertem, hogy majd irok, aztan pedig kussoltam jol..
Na szoval az elso nap meg nem volt tiszta, hogy vajon en segitek-e Sekounak, vagy forditva, azota kiderult, hogy utobbi. O a konyha fonoke, megmutatta meg lediktalta, hogy melyik szendvicsbe/salataba mik kellenek, meg hany darab, meg hogyan ramoljuk bele a cuccokat. A labam az elejen veszettul fajt, nem szoktam en hozza a nyolcoras allasokhoz. Egy nap betanitas utan mar egyedul dolgoztam, a kis papirkambol. Arra nincsnen szo, hogy nezett ki a jegyzetem ket het mulva. Vajasfoltos, paradicsomos, tonhalas, olajos papirfecni valt belole, ami tobb helyen mar szakadozott is. Meg jo, hogy addigra mar fejbol tudtam az osszetevoket. Mar a masodik napon tobben is megdicsertek a szendvicseimet, hogy milyen szepek, amit nem igazan ertettem, en csak ugy csinaltam, ahogy mondtak nekem. A fonok mikor meglatta hogy dolgozom, mini tuzijatekot szimulalt allitolag. Szerencsere en nem lattam, augusztus huszadikat is mindig kihagyom.
Az elso ket het amugy igy telt, minden uj ember amuldozva nezte a szendvicseimet es salataimat, en meg visszaamuldoztam, hogy mit amuldoznak ezek. Az egyik reszmunkaidos srac azt hitte egy masik uzletbol jottem at segiteni, nem akarta elhinni, hogy meg csak par napja dolgozom itt. Szoval a kezdes nagyon jo volt, mindenki nagyon kedves, meg segitokesz, es adnak az ember egojanak rendesen. Meseltek a tobbiek, hogy amig az elodom itt dolgozott, nem mertek enni abbol, amit o csinalt, annyira hianyaban volt a legalapvetobb higieniai dolgoknak. Bottal nem piszkaltak volna meg a szendvicseit, de most vegre fellelegezhetnek, en ugyanis perverz modon ragaszkodom a kesztyu hasznalatahoz. Egyreszt szerintem undorito ha csupasz kezzel nyulkalok mas kajajaban, masreszt undorodom a kajatol a kezemen, mar icike picike koromtol nem birom elviselni, sose jatszottam az etellel (hacsak a meg nem evese nem szamit jateknak).
Na mi volt meg juniusban. Volt meg meleg, amitol teljesen kesz voltam, meg uj lakok, akiktol szinten. Bemutatkozasul ejjel fel egykor ajtocsapkodva jottek haza, majd teljesen nyitott konyhaajtonal full hangerovel dumaltak, hadd hallja az egesz haz. Persze szoltam, kulonben sosem hagyjak abba, de boritekolhato, hogy nem leszunk joban valoszinuleg. Amikor az ember reggel otkor kel, baromira nem vicces ejjel felebredni valamelyik marhara. A hazat egyre kevesbe toleralom. Azt hittem, hogy csak konnyebb lesz az idovel, de nem, egyre nehezebb. Neha mar attol sikitofraszt kapok, hogy haza kell jonnom. Mar a gondolattol idegbeteg leszek.
Na es akkor ne beszeljunk, hogy olyan iqharcosok ezek is, hogy penzert kene mutogatni oket. Egyszer jottem haza, a belso ajto tarva-nyitva, de az utcara nyilo kulso az nem. Es igy szelloztetnek! Vagy epp minden ajto total nyitva, ok meg a konyhaban csucsulnek csukott ajto mellett, hogy veletlenul se vegyek eszre, ha valaki bejon az ajton, es kiramolja a fel hazat.
0 comments:
Post a Comment