Gyogyszercsere

Voltam a dilidokimnal, aki eloszor is serenyen feljegyzetelte az elmult honapok valtozasait, miszerint van munkam meg parkapcsolatom, aki very supportive. Mondjuk a munka is az. A fizetes meg plane. Es akkor mondtam a dokinak, hogy en bizony onkenyes abbahagytam a gyogyszereimet, mert ugy kb 1.5 honap alatt hiztam toluk tiz kilot, es ugy felpuffadt mindenem pluszban, mintha szelgepet toltak volna a seggembe. Attol feltem, ha valaki szurosan nez ram, kipukkadok. Az arcom, mint egy lufi, a labaim vizenyosek, a farmert ugy kellett minden nap lehamozni rolam, egyszeruen borzaszto volt, ugy ereztem magam, mint egy tultoltott vizagy, es felmentoseregkent vartam egy horda sundisznot. 

Miota nem szedem a gyogyszereket, a puffadas lement, emberibb formam lett, es bar fogyni nem tudtam, de legalabb nem hiztam tovabb. Szoval uj dilibogyokat kaptam, ezeknek is erdekes mellekhatasai vannak, mint minden agyra hato kemikalianak, de ezekkel nem untatlak titeket. Azert benn szoltam a kozelibb kollegaknak, hogyha furan viselkedem, szoljanak, de csak furan jobbfej lettem.

Ugy par honapot hagytam csak ki, de mar nagyon kezdtem megerezni. A turokepessegem csak abszolutertekben letezett, kezdtem igazan agressziv lenni, mindenre felkapni a vizet, mindenen kiakadni, minden bosszantott, es ugye baromira nem tett jot, hogy nem tudtam kialudni magam rendesen, igy csak meg inkabb idegroncs lettem. Nalam a duh es az agresszio az elso jel, hogy valami nincs rendben. 

Az uj gyogyszereknek, es a hangoskodok elkoltozesenek koszonhetoen az elso egy hetben rekordmennyiseget aludtam, neha meg napkozben is zombi voltam, ami nem volt veszes, mert meloban pangas volt, szoval nem nagyon volt gond, hogy belassultam. Nagyjabol ket het alatt teljesen raalltam a szerekre, es szerencsere ezektol se nem hizom, se nem vizenyosodom, viszont ugyanolyan jok, mint az elozo bogyok, sot talan jobbak, mert elozonel az adaggal machinalni kellett, mert mellekhataskent elojott egy nagyon durva deperszonalizacios szakasz, aminek kovetkezteben nem ereztem magamat magamnak, gyermeki artatlansaggal csodalkoztam ra a testembol kinyulo vegtagokra, hogy azok mi a fenet keresnek rajtam, es jeee, tudom oket iranyitani, dum-du-dum, gurultam is le a lepcson, mert megsem.. vagy ejtettem el a poharat, mert megsem.. jaj, juj, szornyu volt. A mentalis resze rosszabb volt, mert nem ismertem fel magam a tukorben, es ilyen aprosagok. De most ilyen nincs, minden havajdizsinapfenyceruzahegyezo.