Rss

Monday 20 September 2010

Visszaszámlálás: NYOLC

Elméletben, ha minden összejön, ennyi nap múlva indulunk makkákkal, neki a nagyvilágnak. Tehát lehet drukkolni, szorítani, csuriba rakni az ujjakat, jedizni, rámolvasni, minden jól jön, hogy szeptember 28-án, kedden, délelőtt 10kor menetkészek legyünk. Ehhez az kell ugye, hogy hétköznap valahogy le(fel?) jussak Pestre, mert onnan indul a buszovics. 
Még nem kaptam választ Zolitól, hogy ezt meg tudja-e oldani, szóval ha mégsem, akkor bajban leszek, de valahogy meg kell oldanom, hogy 28án el tudjak indulni, nem akarom a végtelenségig halasztani a dolgot.

És még nincs meg, hogy pontosan hova is kell menni, úgyhogy a végén lehet, hogy D kertjében fogok sátorozni a cicákkal. Mondjuk ahhoz sátrat is vinnem kéne :)
Amúgy egész jól állok már, nemrég elvitték ugye a bútorokat, örök hála Petinek, aki megszervezte a dolgot és cipekedett ezerrel. A cuccok nagy része dobozokban, van még amit el kellene adni, meg vannak adományozós dobozaim is, amit remélhetőleg el tudunk majd juttatni a Máltai Szeretetszolgálatnak.
Cicáknak van egy szép nagy ketrecük, 1mx55cm az alapterület, és 45 cm magas, kettejüknek pont jó lesz, jobb, mintha mindketten egy kis macskaszállító dobozban sínylődnének a közel egynapos úton. Már megszokták annyira, hogy időnként bemásznak szundizni csak úgy, és ez jó, ennyivel kevesebb izgulnivalóm van. Még el kell mennem állatszerelőhöz a szükséges papírokért (elfelejtettem hogy még náluk van), meg a féregtelenítőért, és valami nyugtatóért, mert azért egy kevéske kelleni fog, legalább az utazás elején. 

Tehát összegzem: megvan az időpont, hogy mikor indul a kisbusz a Londonba, de még nem tudom, hogy jutok a kisbuszhoz, hogy pontosan mennyibe fog kerülni, hogy milyen lesz az út, hogy zajlik az egész, hogy hol fogok lakni, milyen körülmények között. Azt hiszem kétségbe kellene esnem, de valamiért csak simán idegbeteg vagyok. :)

9 comments:

Anonymous said...

Olvasunk (páran gondolom), vártuk már, hogy adj magadról életjelet (mint "kettyós" sorstárs), és szurkolunk nagyon. De aggódni nem aggódunk, egyenlőre. Majd szólsz, ha aggódnunk kell(ene) :)

Ypszi said...

Nem, én akkor nem szólok, csak eltűnök :)

Anonymous said...

Nos, ezesetben kénytelen vagyok egy szelíd kérést intézni hozzád, hogy amennyiben mégis kéne aggódni érted, akkor adj róla hírt.
Csak kérés, nem titkolt szándék szerint amiatt, hogy érezd, így névtelenül is van(nak), aki számon tart(anak) téged.

üdv:
egy kettyós sorstárs :)

Pyry said...

Én meg már szinte mindent tudok, és MINDEN jedienergiámmal drukkolok :)

Ypszi said...

Oké, csak annyit ígérhetek, hogy igyekszem jelentkezni, ha gond van, de ebben még fejlődnöm kell :)

Pyry, akkor ezért viszketett a tarkóm ma! :D

Anonymous said...

Szurkolunk azért többen is.

Ypszi said...

Köszönöm, nagyon rámfér, ez most nagyon nagyon fontos dolog nekem, mondhatjuk, hogy mérföldkő az életemben. Az első igazán nagy változtatás, ami egyben kaland is.. juhé :)

Anonymous said...

DJ, Búcsú:

"A nagy esőzés elállt,
a ködpárák is fölszálltak, Úrnőm.
Az elefántok készen állnak,
amely percben akarod:
indulhatsz.
Én maradok és mindenre vigyázok:
az illatodra a szobákban,
a lábnyomaidra a tornác előtt.
Esténként elengedem a házőrző
tigriseket,
s a fojtott csendben
a vörös csillagok alatt
mindig újra hallom búcsúszavad."

Csak mert szép.
És jó utat.
V

Ypszi said...

Jajdeköszönöm, állatos vers! :)

Post a Comment