Rss

Thursday 30 September 2010

MÍNUSZ KETTŐ - Marco Koki, a nagy felfedező

Először is pár kép "tegnapról", a cicák befészkelték magukat a dolgozószobába jól:
Koki megtalálta a számára legkényelmesebb helyet, Prücsök meg szerintem az ellenkezőjét, de hát ő ilyen bujdosó kurucmacskaféleség, vagy mi :)
Az istenek a hetedik, az utazók a harmadik napon pihennek meg, így tettem én is, ha már kényszerpihenőn vagyok, akkor használjuk ki az alkalmat, ki tudja mikor és milyen körülmények között tudok majd újra egy jót sziesztázni. Nagyon élveztem Csilláék házát, rettentő tágas, világos, családias, tényleg egy igazi otthon, és nem utolsó szempont az sem, hogy tele van szerethető kis jószágokkal. Nálam úgyis ez a legfontosabb :)

Amikor a család otthon volt, akkor ment a dumaparti, nekem ugye nem kell kétszer mondani, hogy beszéljek, inkább azt, hogy álljak már le :) Napközben ugye nyugi volt, gyerekek iskolában, a felnőttek ilyenkor dolgoznak, szóval főleg Csillával voltam, meg az állatsereglettel. Utóbbiakat valszeg kevésbé viselte meg a folyamatos szómenésem, azért remélem nem okoztam maradandó károkat:)

Voltunk boltban, kellett nekem laktózmentes tej a kávémba, mert már kezdett túl sok lenni a vér a koffeinkeringésemben, és ezt sürgősen helyre kellett hozni, aztán Csilla (vagyis persze a mosógép) szépen kimosta a csomagomban lévő nedves ruhákat, amik a történtek alatt véletlen sem akartak megszáradni, a szárítógép pedig leszedte az összes cicaszőrt róluk, alig akartam a szememnek hinni. Ott és akkor eldöntöttem, hogy egyszer majd lesz szárítógépem, mert ez megfizethetetlen!

A nap eseménye azonban az volt, amikor Kokit kiengedtük picit a házba, mert már nagyon nem bírt magával, ő ilyen kalandormacska, nehogy már be legyen zárva egy szobába egész nap! 

Tasso figyelte minden lépését, teljesen belebolondult Kokiba, vagy én nem is tudom, az újdonság varázsa, de a lényeg, hogy egy percre nem hagyta magára, a seggében lógott szerencsétlennek, eléggé zaklatás szaga volt már. Nem Kokinak :)
Büdicica messziről figyelte az eseményeket, úgy téve, mintha cseppet sem érdekelné az Idegen Betolakodó csámpázása a konyhakövön, de amikor akcióba lendült, hogy megtorolja a becsületsértő tettet, akkor a maflást Tasso kapta, mert okos testőrként időben felmérte a helyzetet és bedugta a pofiját kettejük közé. Ettől függetlenül Koki a végén már előle menekült, be a kanapé alá, ami ráadásul nemcsak hogy jó rejtekhely, mivel a blöki nem fér oda, de még az is vicces, hogy a hülye gazdi hason csúszva próbálja meg őt kitessékelni onnan, mindenféle nevetséges testtartásokat felvéve, amit még egy profi jógázó is megirigyelt volna. 

Második alkalomnál már rezignáltan vettem tudomásul, hogy jól van, akkor ott maradsz, én nem mászom sehova utánad. Úgyis az összes négylábú ott figyelte, mi történik, ha kijön, oda se kell néznem, tudni fogom, mert beindul a sereg :) 


Prücsök közben szerintem listát készített nekem a dolgozószobában található könyvekről és dvd-kről, bár átadni elfelejtette, szóval ezért még számolunk, de nagyon alapos kutatómunkát végezhetett, mert végig elvolt bújva, de nagyon.

Aznap este szerencsére D hazaért a nyaralásból, különben bajban is lettünk volna, szóval megvette gyorsan nekünk a jegyeket megint, 60 font, hát nem semmi, de ez van, megjött a visszaigazolás (Az ég áldja az internetet, hányszor menti meg az életem még?:), kinyomtattuk, összekészítettem a papírokat, és magunkat, hogy hajnalban nekivághassunk a kompnak megint, és ezzel ugye végre valahára angol földre léphessünk.

Aludni persze nem sokat tudtam, izgultam mint állat, és hiába voltam meggyőződve, hogy most végre minden papír okés, azért majd biztos akkor leszek, ha már felengedtek a kompra :)

Folyt.köv. (már csak egy nap van hátra:)




(Ezt a posztot 2011.01.28-án pótoltam, mert lusta dög vagyok! Kesobb update-elve, mert eltuntek a kepek:/)

3 comments:

Ziebi said...

Fantasztikus ez az állatsereglet. :)

Csilláék meg angyalok, de ezt már tudtuk. :)

Unknown said...

Jajjj! Olyan jó volt olvasni ujra! Mikor jöttök? :))) És nem, egyáltalán nem zavart a duma, itt is van pár dumás, hallhattad! Már hozzászoktunk! A gyerekek is sokat emlegetnek, főleg Dávid. Tudod, ő nagy állatbolond (anyja fia szegény) és teljesen odáig volt a cicáidért! Meg különben is imádnivalóak, igy ez nem nehéz! Puszillak sokszor és jöhetsz bármikor, de remélem ilyen nagy gond nélkül! Az elkövetkezendő évekre előre meg volt ez, azt hiszem!

Ypszi said...

Csilla,

jaj nagyon bírnék már holnap menni :) de egyelőre ez még nagyobb útnak számít.. majd ha elrendeztem minden anyagi ügyemet, akkor már félhettek a látogatásomtól :))
De valszeg cicákat nem zargatnám meg :)

Post a Comment