Cundy Park Revival Day

Na tegnapelott szombaton megint mentem onkenteskedni, megint a Simon vezette kis csoportot gazdagitottam jelenletemmel. Az az urge hihetetlen, mennyire dilis, de jol all neki, es nagyon tud hangulatot csinalni. Szokas szerint (figyelitek? mintha ez mar az ezredik onkenteskedesem lenne, nem a masodik:) ki lett osztva a vedofelszereles, en megint a szarazfoldet valasztottam ugykodesem celjaul, aztan megint meghallgattuk a biztonsagi kiseloadast. 

Most kaptunk kis kartyat is, mert van egy baci, amit ossze lehet szedni az ilyen pocsolyak kornyeken, es eleg sulyos kovetkezmenyei lehetnek, ha nem kezelik. Igaz, 17 eve nem volt ilyen esetuk, de azert el kell mondani. 

Hat en nem tudtam mire vallalkoztam! Azoknak, akik nem a kis kacsausztatot tisztitottak, vagyis az en csoportomnak az volt a feladata, hogy a bejarattol a toig, meg korulotte utvonalat alakitsunk ki. Ez azt jelentette, hogy asoval-lapattal fel kellett szedni a fuvet, a gyepteglakat meg elhurcibalni mashova utana. Hat jo nehez melo volt, az fix, altalaban 5 perc askalodas, 5 perc piheno volt, hogy ne doljunk ki hamar.

A kacsausztatoban amugy erdekes dolgokat talalt a csapat. Volt ott szekrenyajto, kerekabroncs (gumi nelkul, csak az a kerek fem, nem tudom a nevet), de a legerdekesebb az egy manko volt, azon vihogtunk egy sort, mert el nem tudtuk kepzelni, hogy kerulhetett oda. A viz evek ota nem volt igy kitisztitva, mint most, hat ra is fert rendesen. Egy darab halacskat is sikerult fogni, rejtely, hogyan elhette tul eddig. Amikor visszatettuk a vizbe, nem tunt tul lelkesnek, az oldalarol sem nagyon akart felkelni, remelem azota mar jobban erzi magat.

Simon, meg az egesz csapat nagyon aranyosak voltak, mert allandoan jottek hozzam, hogy pihenjek, mert latszodott, hogy mar a seggemen veszem a levegot, de csinalom azert serenyen a dolgom. Tudjak, hogy fel eve vagyok mar betegszabin itthon, nem vagyok hozzaszokva a kemeny munkahoz, ugyhogy megkaptam feladatnak a vadviragmagok szorasat is, addig is pihenek, meg a toban is turkaltam, mikor mar nagyon nem birtam az asast. 

Tok jo, hogy igy odafigyelnek mindenkire, pedig en meg annyira nem is voltam beszedes, mint altalaban, nagyon koncentraltam a feladatomra. Eleg hamar elment a 3 ora, dolgunk vegeztevel megint elokerult a tea-kave-keksz szentharomsag, mindenki meg lett dicserve, mindenki sztar volt, ahogy Simon szokta mondani, es gyujtottunk 22 millio pontot (ez is Simon szavajarasa). Hazafele elgyalogolva a tavacska mellett jo erzes toltott el, hogy igen, ebben az utacskaban benne van az en munkam is..